Megjelent köteteim:
Milyen évek várnak? (2006)
"Kóstoló" a kötetből:
áttörés
az érzékek kapuja immár kitárva
leomlott boltíve alól
bodros szívdobbanások
szilaj szempillantások
törnek át a
sejthetetlen éterben
rejtőző világba
ahol
mohó ízük mint meddő bánya
föld mélyéről égbe szökő vágya
kering pihe-fodros felhő-sasokkal
köd lepte mezőkön szálló
vihar-lovasokkal
világűrbe dermedt szempillantásnyi
szívdobbanásokkal -
papír és tinta nemzette
tétova-töprengő fiaimmal
szertelen-szép lányaimmal
az érzékelés kapuján át végre
új otthonunkba lépünk
mint olvadó jég lassú gyöngye
hűsít üde verítékünk
illatozunk mint a gőzölgő
mazsolás fánk
kisült titkaink aromája
lengi körül jóleső éhünk -
a kaput már senki sem
törheti ránk -
a világ nyitva áll
körülöttünk
Depresszió
Minden
szagtalan nappalon
faggatva hallgatom
féktelen lények
fénytelen élet-
-borzongását,
s közben
hangtalan ajkamon
hasztalan vallatom
mérgezett évek,
kényszer-remények
mormogását,
s bár
arctalan arcomon
magamba karmolom
vértelen vétkek
verejtékének
oldódását,
mégse bízom, hogy
parttalan holnapon
zajtalan otthagyom
végtelen éjek
rémregényének
szorongását
valaha.
korai órán
ázott emléke
a múltnak
gyűrött ritmusa
a szívnek
kéjes ágyasa
a rútnak
riadt jegyese
a szépnek
napkelte előtt
a színek
halvány mosolya
az útnak
ülésem alatt
a sínek
ezüst paripák
ha futnak
ma már talán
jobb nap jön
bízó-nagy
levegőt veszek
mától talán
mindent
okosabban
teszek
Egy nap az élet (2011)
"Kóstoló" a kötetből:
aztán is élek
még élek
még várhat a semmi pokla
ha széthasít is az idő
elhulló forgácsokra
ha szálkáim magamba döfnek is
mint a ragacsos fenyőtű
csupasz talpamba
mint göcsörtös akáctövis
vézna karomba
és ha goromba
vénülő koromba
hálátlan szavakkal -
elszálltakkal
elszóltakkal -
kondít is az idő
azért
falaim tövébe pergett
rímromjaim
borsóhalmára
mézes-mázos
köpedelem-sokadalom
mindig is hiába
hord össze
otromba
szemétdombot
s rá zászlónak
elkoszlott
pletyka-rongyot
ostoba
kakaskukorékolásra -
csak
közben
széthasogat az idő
szálkás tűzifára
hogy életért göndörödő
forgácsaimmal tüzeljen
mellettem
ellenem
a pecsenyesütögető
valahány zsivány
szélkakas
ám
rám
akkor is
hiába vár
a darabokra
hasogatott
semmi pokla
már nem félek
mert
akkor is
aztán is
élek
ki menthetne meg
kereszt
voltam
mikor megöltétek a Jót
égzengés
mikor meghalt a Szeretet
leplem
alól
lopva
titkok
tűntek
tova -
ki
menthetne
meg
benneteket
szorul a hurok
szorul a hurok
fogy a levegő
mint a kenyér
mint a víz
négymilliárd esztendő
olvadt csonkján
hamar ellobban
a maradék tíz