B. Pintér Mária: Ahol az ég összeér a Földdel

/Gyöngyösi Kalendárium 2008/

 - Tessék, ebből mindent megtudhatsz - tett le két írást az asztalomra Sz. Szabó István.  - Én most elutazom Olaszországba.

  Hogyan lehet valakiről egy portrét megrajzolni, vagy interjút készíteni vele - nélküle? Ami az írásokban szerepelt, azt már mind ismertem, hiszen három beszélgetésünk volt már közönség előtt. Azután rájöttem, hogy van egy csomó közös buszos emlékem vele Vámosgyörk és Gyöngyös között, amik már az új időkről szóltak. Így hát elkészülhet a rendhagyó portré az egykori Szabó István berzés könyvtárosról, aki ma már egy megkülönböztető 'sz' betűt is a neve elé illeszt. Gyanítom, édesanyja nevének első betűje, aki szintén Szabó volt, és hogy miért volt erre szükség, nagyon is összefügg a történetével.

  Mondhatnám azt is, hogy már húsz éve ismerem, hiszen azóta élek az ő szülőfalujában. De inkább azt mondanám, húsz éve tudom, kicsoda ő, és öt éve ismerkedünk. Sorsunk furcsamód időnként találkozott. Ha a régmúltat idézem, egy folyton lehajtott fejjel, szorosan a kerítés mellett járó fiatalember képe szökik elém. Fekete dokkmunkás sapka, vállán hosszú szíjon lógó bőrtáska, és lesütött szemek. Nem is tudom, köszöntünk-e egymásnak? Akkoriban huszonegy éves lehetett. Arra már nem emlékszem, hogy konkrétan hol és mikor ismerkedtünk össze. Ő választott engem, vagy én őt beszélgetőtársul a 2003-ban megjelent Napkelte délben című könyvének bemutatásához. Ezzel a könyvével vált ismertebbé a gyöngyösi emberek körében. Hiszen az egykori berzés diák az iskolája könyvtárába került, majd egy író-olvasó találkozó főszereplőjeként találkozhattunk vele. Sokakat meglepett a könyv témája, és a szerző kitárulkozása a szenvedélybetegségről.

  Nehéz utat járt be sikertelen felvételijét követően a már hét éve tartó absztinensségig. István egy temetésen, a búcsúima közben döbbent rá arra, hogy a következő, akiért az ima szól, akár ő is lehet, ha így folytatja. Bejárta már a pokol mély bugyrait, önként. Ment, ahová vitte a feles és a sör, amivel lekísérte. Félbehagyott miatta egyetemet, főiskolát. Helyette vállalt rakodást és volt munkanélküli. Másodszorra sikerült csak kiugrási kísérlete, amiért emlékművet állított könyvében szüleinek, orvosainak, ápolóinak. Azt én mondom hozzá, hogy persze, elsősorban önmagának. Mindeközben sem hagyta azonban cserben tehetsége. A korai diákversek után 2000-ben újra papírra vetette hol versben, hol prózában gondolatait. Két év múlva a húszéves érettségi találkozójukon Kálomista Gábor filmproducer, barát, elkérte írásait azzal, hogyha jók, segít a kiadásukban.

  2003-ban volt tehát az első beszélgetésünk csaknem húsz év vergődéseiről. Nagy volt az ára, s hogy ez másnak ne kerüljön ennyibe, megírta a „segélykönyvet". Három tiszta év után. Csaknem húsz önpusztító év ára és fizetsége. 2004-ben újra keresztezték egymást útjaink. Átvette helyemet a képzeletbeli főszerkesztői székben közös falunk lapjánál, amit én 15 évig szerkesztettem. Jó kezekbe került.

  Azután már abba sem tudta az írást hagyni. 2005-ben megjelent újabb könyve, a Szélsodorta vándor-napok, ami nem hagyományos útikönyv. Mi hajtja folyton-folyvást új utakra, új országokat megismerni? Talán a kezembe adott írás egy mondata ezt a kérdést is megválaszolja.

  „Egész kis koromban az volt az álmom, hogy eljussak oda, ahol az ég összeér a Földdel, mert lehetetlennek tartottam, hogy az égboltot nem tartja semmi."

  Azután műfajt váltott, azaz inkább visszatért a lírához. Kötetbe rendezte a gimnáziumból induló és minden életfázisát kísérő verseit, amit 2006-ban vehettek kézbe az olvasók. A könyv bemutatóján talányosan utalt egy szűz területre, amelyre rátévedt. Azóta már az is kiderült, mi is volt az.

  Újra Kálomista Gábort kell említenünk, aki egy televíziós filmforgatókönyv megírásával bízta meg. A producer mögött már olyan sikerfilmeket tudhat a moziközönség, mint a Csinibaba, Zimmer Feri, 6 : 3, Csak szex és más semmi, Ámbár tanár úr, Valami Amerika.

  Szabó István megírta a forgatókönyvet, és ma már arról számolhatna be, ha beszélgetnénk róla, hogy vége a forgatásnak is. Na, de mire jók a közös buszozások Vámosgyörktől Gyöngyösig?

  Nagy örömmel mesélte a nyáron, hogy kész a forgatókönyv, és kezdődik a forgatás.

 - Azt mondták, nagyon képszerűen írok, és könnyű eljátszani - lelkendezett.

  Nem kisebb rendezővel, mint Vitézy Lászlóval dolgozhatott együtt. Az alapul szolgáló novella Móricz Zsigmond Komor ló című írása volt, amit azután még két történet követett, ami a hortobágyi pusztaságban esett meg, és mára legendává vált.

  A közös mag a pusztai emberek élete, a magyarság értékeinek közvetítése a három filmetűdben. Olyan színészek formálták meg alakjait, mint Szirtes Ági, Eperjes Károly, Csányi Sándor, Szarvas József, Reviczky Gábor, Ujlaki Dénes.

- Különös borzongás fogott el attól, ahogy a színészek azt mondták el, amit leírtam. Szamóca százszor megkérdezte, hogy jó volt-e a szövege? Persze, sosem mondta szó szerint ugyanazt, de mégis mindig tökéletes volt. A szomorú történetet záró tánc lépései sem pontosan ugyanazok voltak, amiket előtte megtanult, mégis szívszorító a harminc év elteltével eltáncolt menyasszonytánc, amely egyben a „haláltánc" is lett - mesélte István.

  Itt érdemes azért kicsit megállni, hiszen a háttérben láthatjuk majd táncolni a Vidróczki táncosait is, az élen a koreográfus Ombódi Andrással. A film utómunkálatai folynak már, és jövő évben tűzi műsorára a Duna Televízió.

  Mit mond a jövőről? Ismét csak titokzatoskodik. Annyit azonban mégiscsak sikerült kicsikarnom belőle, hogy újabb megbízása van egy nagyjátékfilm forgatókönyvének megírására. Természetesen Kálomista Gábortól. Témájáról a következőket súgta meg:

 - Párizsban játszódó romantikus vígjáték lesz. Kulcsszavai: szerelem, szex, kaland, szép tájak. Különben jól vagyok, keresem az új utat, a vágányt, amiről remélem, nem kell majd letérnem.

  Így függ össze egy életút, a filmvilág és az a kis 'sz' betű. Megkülönböztetni a nagy Oscar-díjastól. De kívánjuk, hogy a sikerben egyszer hasonlítsanak. A gyöngyösi Szabó István is megtalálja majd a helyet, ahol a Föld az éggel összeér.

 

***

A filmes szakma elégedett a gyöngyösi íróval

2011. július 5. 13:40 Juhász Marianna

ÉGI MADÁR | Karácsonykor már látható lesz a televízióban az az új magyar film, aminek forgatókönyvét egy gyöngyösi író álmodta meg. Szabó István egy humoros, de elgondolkodtató történetet ígér.

Három évvel ezelőtt, A Hortobágy legendája című film forgatása után úgy váltunk el Szabó Istvánnal egymástól, hogy van még néhány forgatókönyv-ötlet a fiókjában, ám hogy ezek mikor kerülnek filmvászonra, azt elsősorban az idő és a pénz dönti majd el. A csillagok szerencsés együttállása most ismét új filmet hozott. Igaz, nem az íróasztal mélyéről előkerülő történetekből, hanem Vitézy László filmrendező javaslatára egy újabb Móricz-novellát, az Égi madarat dolgozta fel.

- Eredetileg Móricztól a Pillangó című regényt forgattuk volna, de ahhoz kevés volt a pénz, ezért maradt a huszonnégy órát felölelő rövid történet - kezdi a beszélgetést a gyöngyösi író. - Az Égi madár és a Pillangó alapmotívuma nagyon hasonló: az emberi lét egyik mozgatórugója a boldogságkeresés. Embere válogatja, ki miben találja meg a boldogságát. Van, aki az érzelmek segítségével, és van, aki az anyagi javak teremtette biztos egzisztenciában leli meg. E két felfogás a legtöbb emberben valamilyen arányban keveredik, és éppen ez okozza a külvilággal való konfliktus mellett az állandó belső feszültséget is saját magunkkal. Hiszen a két felfogás ősi ellentétben áll egymással.

  A filmben azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy hogyan lehet ezt az ellentétet feloldani, jelenthet-e boldogságot csak a szerelem, a szeretet által megteremtett lelki béke, vagy csak a létbiztonságra épülő élet. A kérdésekre végül a nézőnek kell felelnie. Ám ha el is döntjük, szerintünk mi a helyes válasz, az újabb kérdéseket generál. Például, hogy merünk-e cselekedni, ha a környezetünk mereven ellenzi döntésünket?
És hogy miért éppen Szabó István írta az újabb Vitézy-filmhez a forgatókönyvet? Azért, mert a rendező hűséges az operatőreihez, íróihoz, színészeihez. Velük tud együtt gondolkodni és dolgozni.

A színészek és a diákok is örömet adnak

- Nem csak arra vagyok büszke, hogy Vitézy Lászlóval és neves színészekkel dolgozhatom, hanem arra is, hogy munkahelyemen és egyben egykori iskolámban, a gyöngyösi gimnáziumban az elmúlt két évben több végzős osztály is az én műveim közül választott szóbeli érettségi tételt regionális irodalom témakörben. Mindez megható és erőt ad nekem - újságolta Szabó István, aki magyartanár édesapjára bízta a feladatot, hogy segítsen a diákoknak a róla szóló tétel kidolgozásában.

- Nagyon büszke vagyok arra, hogy Vitézy Lászlóval dolgozhatom, hogy tőle tanulhatom a filmkészítés mesterfogásait. Mint ahogy büszke vagyok arra is, hogy a parádés szereposztás révén többek között Gáspár Sándortól, Csányi Sándortól, Szirtes Ágitól, Tenki Rékától, Reviczky Gábortól, Eperjes Károlytól, Szarvas Józseftől, Székely B. Miklóstól, Radó Denise-től számos szakmai fortélyt tanultam - tette hozzá Szabó István, aki már hozzá is fogott a Pillangó című film forgatókönyvének megírásához.

  Az Égi madár több szállal is kötődik Gyöngyöshöz. A film producere a mátraaljai város szülöttje, Kálomista Gábor, akinek tanácsát megfogadva a móriczi humornak most nagyobb teret engedett a rendező és a forgatókönyvíró is.
- A Hortobágy legendájának televíziós bemutatója után állítólag az adácsi kocsmában azt mondták: „akik ezt csinálták, azoknak érdemes volt megszületniük". Ha az Égi madár is valami hasonlót hoz, akkor valóban volt értelme a munkánknak - vélekedett Szabó István.

Oldal: Rólam írták
Sz. Szabó István - Életem forgatókönyve - © 2008 - 2024 - eszpista.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat